Sörtörténet

Egy kis sörtörténelem a kezdetektől napjainkig

A sör, illetve sör jellegű ital készítése több ezer éves múltra tekint vissza. Az első emlékek a Tigris és az Eufrátesz vidékéről lelhetők fel. E területen az ie. 4000-3000 között virágzó sumér kultúra régészeti emlékei tanúskodnak arról, hogy gabona erjesztésével készítettek italt.

Erre utaló emlék a párizsi Louvre-ban őrzött 4000 éves kőtábla, a tönkebúza sörkészítés céljára való hántolásának vésett képével. E korban a búzából kelesztetlen lepényt sütöttek, vízben megtaposták, erjesztették, majd ízesítették.

Az ókori Egyiptomban is –hasonlóan a sumér kultúrához- vallásos és világi sörkultúráról beszélhetünk, az időszámításunk előtti harmadik évezred közepéről ránk maradt kőbe vésett képek pontos képet adnak arról, hogyan készítették sör-jellegű italukat. A sörcefre számára átgyúrták a lisztpépet, majd részekre osztva savanyított kenyeret készítettek, amelyet a csíráztatott, majd vízbe áztatott gabona cefréhez tették.

Az arab hódítók egyiptomi kultúráktól tanulták a sörkészítést, hiszen ahhoz, hogy a szükséges gabona rendelkezésre álljon, letelepedett földművelésre volt szükség. Európába latin és görög közvetítéssel érkezett a sörital készítésének gyakorlata. A korabeli ókori emlékek szerint az Európában élő népek, frankok, germánok, kelták, és britek egyaránt készítettek a gabonák erjesztése útján a mai sörök korabeli ősének tekinthető italt.

Ugorva egy nagyot a történelemben a középkori európai sörtörténethez érkezünk, a korszak e nemes ital fejlődésének fontos állomása volt.

A sörkészítés technológiai fejlődése, és a klasszikus sörkészítés tradíciója az akkori kolostorokhoz kötődik. Már az V. században, kiváltképp azonban Nagy Károly idejével kezdődően felvirágzott a kolostori sörfőzés, kialakult a sörfőzés technikája és készítésének –a mai ízeket egyre jobban közelítő- receptúrája. A mai Bajor tartomány területén akkoriban működő kolostorok füveskertjeiben ráleltek arra a növényre, melynek köszönhetjük, hogy a sör íze különlegesen zamatos és frissítően keserű. Ez a növény nem más, mint a komló, a sör „fűszere”. A komló nem csak ízesít, de közrejátszik abban is hogy tartósítja is a sört. Időszámításunk szerint X-XI. sz. környékétől már általánosan elterjedt a komló használata. A kolostorok egyik- jövedelmet is hozó- tevékenységévé fejlődött a sörfőzés. A XII-XIII. század táján már a családi otthonokban is főztek sört. A középkor végére a kolostorokból a sörfőzés és sörüzlet súlypontja a városokba, városi sörfőző házakba tevődött át. A városok az uralkodótól sörfőzési jogokat kaptak, a 14. század közepére például Hamburg hanzaváros kereskedelmének harmadát a sör tette ki.

A sör története fejlődésének követésében érdemes időben „ugornunk” egy nagyot addig az időszakig, mely a sörök készítésében igazi történelmi fordulópontot hozott, mely a XIX. század második felével kezdődő időszak.

S hogy miért fontos e korszak? Ugyanis ekkortól kezdődően megszülettek azok a felfedezések, és találmányok, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a sör készítésének iparszerű feltételei megteremtődjenek, azaz egész évben, egyenletes minőségben, nagy mennyiségben megfelelően tartós sört tudjanak előállítani.

Ezek a felfedezések és találmányok a teljesség igénye nélkül:

  • Louis Pasteur erjesztőgombákkal kapcsolatos felfedezése, mely lehetővé tette a szelektált törzstenyészetekkel való irányított sörerjesztést.
  • A szintén Louis Pasteur nevéhez kapcsolódó eljárás a pasztörizálás kifejlesztése és gyakorlata.
  • A különböző találmányok söriparban való alkalmazása szintén történelmi jelentőségű volt, ilyenek például a gőzgép, a gázalapú hűtéstechnológia alkalmazása, mely megteremtette a lehetőségét a jég iparszerű, egész éves gyártásának.

Ettől az időszaktól számítható, hogy a mai értelemben vett sörök, sörtípusok készítésnek összes feltétele összeállt, s megteremtődött annak lehetősége, hogy széles alapanyag-skálából, különböző kontrollált erjesztési eljárásokkal, alsó-, felső- laktikus erjesztéssel készülő finomabbnál finomabb sörök szülessenek a sörbarátok nagy-nagy örömére!

Ismét egy nagyot ugorva az időben megérkeztünk a mához. Napjainkban már arról beszélhetünk, hogy a sörpiac területén is nemzetközi, sőt globális ipari folyamatok zajlanak. Nagy verseny zajlik a fogyasztók „kegyeiért”, ebben a versenyben részt vesznek nagy nemzetközi márkák, nemzeti márkák, régiós márkák egyaránt. A Sörfogyasztók fontos érdeke, hogy ez a sokszínűség megmaradjon, a nemzetközi márkák mellett a nemzeti és régiós márkák továbbra is éljenek és fejlődjenek. S hogy mindehhez hogy járulhat - a maga módján hozzá- a fogyasztó? Úgy, hogy ragaszkodik országa és régiója tradicionális söreihez!

  • Radler
  • Szalon
  • Pécsisör
  • Sör az sör